Mi a mediáció?

A párkapcsolatnak önálló élete van, megszületik, és felnő. A szerelmes párból az egymást tisztelni, elfogadni, megérteni tudó párkapcsolatig azonban hosszú az út. Természetesen vannak krízisek, amik nem „megúszhatóak”. De a krízis veszély és lehetőség is egyben. A mediáció során a veszély helyett a lehetőség kerül a központba, oly módon, hogy becsukja az ajtót a konfliktus előtt, és kinyitja azt a megoldás felé. A mediációs folyamat nyeresége: a konfliktust a magunk és a kapcsolat hasznára tudjuk fordítani. Az itt megtanult, elsajátított konfliktusmegoldás később is (akár új kapcsolatban) alkalmazható.

A mediáció során, két fél vitájában, mindkét fél közös beleegyezésével, egy harmadik, semleges fél jár közben.

A mediáció alapja ezért az önkéntesség. Lehetőség: hogy a kapcsolatunk körül kicsit szétnézzünk, tudatosítsuk az elakadásunk okát, kiválasszuk a megoldás útját, és a kapcsolat minőségét megváltoztassuk.  Ha a  kapcsolat már menthetetlenné vált, úgy hozzuk meg a döntést, zárjuk le, hogy ez mindenki számára a legkisebb veszteség árán történhessen meg.

A 2002-es Hungarostudy során felvett adatok alapján megkülönböztették egymástól a jó, és a rossz házasságban élő párokat. Olyan kérdések alapján, mint például: „Vannak dolgok, amiről nem tudnak beszélni egymással?”, „Voltak korábban komoly problémák a kapcsolatukban?”. A nők 16%-a számolt be magas házastársi stresszről, szemben a férfiak 12,5%-ával – ez a különbség rávilágít egy fontos tényre: „minden házasságban két házasság van, az egyik a férjé, a másik a feleségé.”.* A felek természetesen nehezen látják be ezt a tételt, hiszen mindketten szubjektív módon élik meg ugyanazt a kapcsolatot. Ahhoz, hogy reálisan, távolabbról tudjanak a saját párkapcsolatukra ránézni, segíthet a mediátor, aki egy harmadik, objektív szempont lehet.

*(Levinger, idézi Balog Piroska, Hungarostudy 2002, 246. oldal)

Miért a mediáció?

A párok sokszor teszik fel a kérdést: “Hogyan tudna segíteni egy kívülálló, harmadik fél? Hiszen hosszú ideje mindent megteszünk, hogy megmentsük a kapcsolatunkat.” Vagy: “Évek óta pereskedünk, túl vagyunk sok-sok tárgyaláson, szeretnénk békében elválni, de úgy tűnik, nem sikerül. Miért segítene egy párkapcsolati, vagy válási mediáció ebben?”

A mediáció sikere abban áll, hogy a felek közös egyetértésével, csupán azokban a dolgokban egyeznek meg, és olyan módon, amit mindketten elfogadhatónak, betarthatónak ítélnek meg. Miért nem sikerül megoldani nekik, kettejüknek a jó ideje fennálló konfliktust? Az elakadások jórészt a kommunikáció hiányából, vagy a rossz kommunikációból adódnak. Ezért éppen egy harmadik kívülálló személyében van a siker záloga.

A megoldatlan konfliktusok rossz irányba viszik a kapcsolatot, egy helyben állásra sarkallnak. A mediátor nem hoz döntést, azt minden esetben a felek, egyetértésben teszik meg. Nem a konfliktust, hanem a kapcsolatot helyezi előtérbe. Nem ítélkezik,  inkább segít a kapcsolatrendszert megváltoztatni, támogatást nyújt a legjobb stratégia kidolgozására, a személyes felelősség megfogalmazásában, ezzel feloldva a bűntudatot. A mediátor egy objektív szempontot képvisel.

Döntés előtt

Amikor rosszul érezzük magunkat a bőrünkben, fontos hogy meg tudjuk határozni ez a diszkomfort érzés vajon a párkapcsolatban jelentkező gondok következménye, vagy más felelős a rossz érzésért. Első dolgunk azonosítani ezt az érzését, és meghatározni.  Ha már azonosítottuk a diszkomfort okát, ami a mindennapjainkat mérgezi, ami a mindennapokban egyre gyakrabban okoz rossz hangulatot felelős a rossz hangulatért.

Vannak az életben úgynevezett normatív krízisek, amik az életszakaszokhoz köthetőek, és minden egészségesen fejlődő személyiség velejárója.  Ilyenek például a kamaszkor vagy az életközépi válság. Az ettől eltérő, váratlanul  bekövetkezett változások, lélektanilag kritikus állapotot eredményeznek. Ilyenkor szinte feje tetejére áll az addig szokványos mederben járó élet. Kicsit tudományosabban úgy mondhatnánk, a bio-pszicho-szociális egyensúly felbomlik. Nem a stressz, amit okoz, hanem az erre adott válasz betegít. Magyarul, az egyén problémamegoldó stratégiájától függ.  Mit is jelent ez? Talán a leglényegesebb különbség a normatív krízisekkel szemben, hogy a szokásos problémamegoldó módszerekkel nem lehet megoldani. A programozhatóság is kizáró tényező, hiszen váratlanul terheli a személyiséget. Ilyen, váratlanul érkező krízis a párkapcsolatban bekövetkezett negatív változás. Minden rendszernek, így a párkapcsolatnak is megvannak a krízisei, „megúszni” nem lehet, használni viszont igen.  Mire is használható a krízis, hiszen ez rossz érzést, aggodalmat kelt az emberben? A krízis veszély és alkalom egyszerre. Veszély, mert a már kialakult és jól működő rendszer összeomolhat, alkalom, mert felkavarja az állóvizet az elszürkült kapcsolatban. Lehetőséget ad a benne részt vevőknek, hogy erőt, energiát befektetve „újratervezzék” azt. Hogy a kimenetel pozitív, vagy negatív lesz, az azon múlik, hogyan, milyen módon oldjuk meg ezt a krízist. Nagyban függ a pár tagjaitól. Milyen a kommunikációjuk, egyáltalán kommunikálnak-e. Mennyire empatikusak, milyen pszichés tartalékokkal rendelkezik a kapcsolatuk. Mindennek fényében két út állhat a párok előtt. Nagy többségük azt a döntést hozza, hogy beleragad, beleszürkül a kapcsolatba, és így éli végig az életet. Amennyiben érzelmileg igényes a pár, megpróbál segíteni, jobbítani ezen a helyzeten. Külső segítség lehet egy-egy jó barát, rokon. Az effajta segítség nem minden esetben bizonyul hatékonynak. A hozzánk közelállók hasonlóan bevonódnak, szubjektív módon látják a kapcsolatot. Külső segítség lehet, mint alternatív vitarendezés, a mediáció.

Mediáció menete

A felek felkérik a mediátort, amikor is megegyeznek a mediáció körülbelüli időtartamában, megállapodnak a fizetési feltételekben.

Az előkészítő beszélgetések során a mediátor külön-külön fogadja a feleket igény szerinti alkalommal. Megismeri a konfliktusban lévők indítékait, a konfliktus gyökerét, feltérképezi az erőforrásokat.Az előkészítő beszélgetések száma függ a konfliktus súlyától, a gyerekek számától, és az érintettek kommunikációs kultúrájától.

Amikor az érintettek: a mediációra jelentkezők, és a mediátor érettnek érzi a kialakult helyzetet, történhet meg a mediációs ülés. Ennek az ülésnek a terméke Mediációs Szerződés.

A mediációs ülés, egy időhatárok nélküli, lezáró eseménye a mediációnak. Célja: olyan döntéseket hozni, vállalásokban megegyezni, amit a két érintett fél közösen dönt el,és mindkét fél számára betartható. Itt mindkét fél kap úgynevezett megszakítás nélküli időt. A mediációs ülésen megtörténik:

• a múlt értékeinek feltárása, értékelése
• személyes felelősség megfogalmazása a kialakult helyzetért
• stratégia kidolgozása a jövőbeni együttműködésre
• megállapodás írásba foglalása
• vagyonmegosztás – kapcsolattartás – gyermekelhelyezés – gyerektartás – szülői felügyeleti jog

A vagyonmegosztáshoz minden esetben ügyvéd segítségét kéri a mediátor/ügyfél

Tanácsadás

Nem a kapcsolat, hanem a személy van a középpontban. Milyen elfogadási, reagálási lehetőségei vannak a tanácsadásra jelentkezőnek. A lehető legnagyobb fokú empátia kialakítása a másik fél tetteivel, reagálásaival kapcsolatban.

A tanácsadáskor nem a konfliktus közös megoldása áll. Amennyiben rendszerként tekintünk minden kapcsolatra, úgy megérthető, hogy ha a rendszer egyik tagja változik/ változtat addigi hozzáállásán a rendszer másik tagjában, így a rendszerben is változásokat generál.

Mediátor szerepe

A mediátor értő figyelemmel követi mindkét felet. Célzott kérdéseket tesz föl, mely a folyamatot konstruktívan segíti/viszi előre. Titkot tart, csupán annyi, és olyan információt oszt meg a felekkel, amennyit, és amilyet az ügy megoldása érdekében megoszthat/megtehet.

Nem ítélkezik. A folyamatot kíséri, nem a konfliktust oldja meg, a kapcsolatot gyógyítja. A döntést soha nem ő hozza meg a felek helyett, ezt minden esetben a kliens dolga megtenni.